Gyakran ismételt kérdések a gépekről szóló (EU) 2023/1230 rendeletről

Nem, és ezt fontos világosan kimondani: a „Passeport Machine” a mi szolgáltatásunk neve, nem pedig a rendelet által megkövetelt dokumentumé. Amit a rendelet előír, azok konkrét dokumentumok: a IV. melléklet szerinti műszaki dokumentáció, a 10. cikk (7) bekezdése szerinti használati utasítás, az V. melléklet szerinti EU-megfelelőségi nyilatkozat, a jelölés, valamint ezek tíz évig tartó megőrzése. Útlevelünk ezeket a dokumentumokat fogja össze egy azonosított gép körül, a vizsgálati jegyzőkönyvvel és a szabványfigyeléssel együtt. Ez nem egy újabb kötelezettség: csupán a meglévők kezelhetővé tételének módja. Senki sem kérheti számon Önön a „gépútlevél” hiányát; azt viszont számonkérhetik, ha nem mutatja be műszaki dokumentációját.

2027. január 20-tól. A 2023. június 29-i HL L 165. számában közzétett szöveg az 54. cikk második bekezdésében valóban az „2027. január 14.” dátumot tartalmazta. A HL L 169., 2023. július 4., 35. o. alatt közzétett helyesbítés ezt „2027. január 20.”-ra cserélte: ennek 5., 6. és 10. pontja javítja rendre az 51. cikk (2) bekezdését, az 52. cikk (1) bekezdését és az 54. cikket. A csapda még ma is ellenőrizhető: az EUR-Lex nem helyesbített HTML-változata továbbra is az „2027. január 14.” dátumot jeleníti meg, míg az egységes szerkezetbe foglalt szöveg tartalmazza a helyesbítés jelzését és a 20-i dátumot. A hivatkozható dátum a helyesbített dátum.

Az új forgalomba hozatalok esetében nincs. Az 54. cikk a rendeletet 2027. január 20-tól teszi alkalmazandóvá, az 51. cikk (2) bekezdése pedig ugyanezen időponttól hatályon kívül helyezi a 2006/42/EK irányelvet: nincs olyan időszak, amelyben a gyártó választása szerint a két szöveg egymás mellett élne. Az egyetlen átmeneti rendelkezés az 52. cikk (1) bekezdése, amelyet alább vizsgálunk. Ezzel szemben több rendelkezés már korábban alkalmazandóvá vált: a megfelelőségértékelő szervezetek bejelentéséről szóló 26–42. cikkek 2024. január 20-tól; a 6. cikk (7) bekezdése, valamint a 48. és 52. cikk 2023. július 19-től. A szankciókról szóló 50. cikk (1) bekezdése pedig 2026. október 20-tól alkalmazandó: ez a naptár legközelebbi határideje.

Nem. A 10. cikk (1) bekezdése a kötelezettségeket a gyártókra hárítja egy gép „forgalomba hozatalakor vagy üzembe helyezésekor”, és a 3. cikk 12. pontja a forgalomba hozatalt az uniós piacon történő első forgalmazásként határozza meg. A 2027. január 20. előtt már forgalomba hozott gépekre továbbra is a 2006/42/EK irányelv vonatkozik, amint azt az 52. cikk (1) bekezdése megerősíti. A gyakorlatban két fenntartás számít. Egy lényegi módosítás újranyitja az ügyet, és annak végzőjét gyártóvá teszi (3. cikk 16. pont és 18. cikk). Továbbá a munkáltatónak a gépparkjára vonatkozó kötelezettségei – ellenőrzések, képzés, jó állapotban tartás – más szövegtől függenek, és érvényben maradnak: az 5. cikk ráadásul kifejezetten fenntartja a tagállamok azon jogát, hogy a telepítésre és a használatra vonatkozó követelményeket állapítsanak meg.

Két olyan helyzetet kell megkülönböztetni, amelyet a gyakorlat gyakran összekever. Az 52. cikk (1) bekezdése védi azokat a termékeket, amelyeket az irányelvnek megfelelően 2027. január 20. előtt „hoztak forgalomba”; a 3. cikk 12. pontja pedig a forgalomba hozatalt az első forgalmazásként határozza meg. Az a gép, amely ezen a napon még a gyártó raktárában van, a gyártási évétől függetlenül nem minősül forgalomba hozottnak; egy forgalmazónak már átadott példány viszont igen, és az irányelv védelme alatt tovább forgalmazható. A döntő tényező az első átadás időpontja, nem a gyártásé, és nem is a végső vevőnek kiállított számláé. A rendelet nem ír elő szabványos igazolási módot: ezen időpont nyomon követhetőségét gépenként kell dokumentálni szállítólevél vagy szerződés útján.

A rendelet nem tartalmaz kifejezetten a használt gépekre vonatkozó rendelkezést: a kifejezés csak a (10) preambulumbekezdésben jelenik meg, amely a harmadik országból importált „új vagy használt” termékekre utal. A minősítés tehát a forgalomba hozatal fogalmán alapul (3. cikk 11. és 12. pont). Az Unión belül továbbértékesített használt gépet már forgalomba hozták: nem tartozik a rendelet hatálya alá, a lényegi módosítás állandó fenntartásával (18. cikk). Ezzel szemben a harmadik országból importált használt gépet első alkalommal hozzák forgalomba az uniós piacon: aki beviszi, a 3. cikk 20. pontja értelmében importőrnek minősül, és rá hárulnak a 13. cikk szerinti kötelezettségek, amelynek (2) bekezdése feltételezi a gyártó által elkészített műszaki dokumentációt és jelölést. Vállalt bizonytalansági pont: a rendelet nem rendezi a megszűnt eredeti gyártó esetét; a gyakorlatban a 17. cikk szerint az importőr válik gyártóvá, amint a terméket a saját neve alatt hozza forgalomba.

A 2. cikk (1) bekezdése rögzíti a hatályt: a gépek, a részben kész gépek és öt kapcsolódó termékcsalád – cserélhető berendezések, biztonsági alkatrészek, emelőberendezések tartozékai, láncok, kötelek és hevederek, leszerelhető mechanikus erőátviteli szerkezetek. A 2. cikk (2) bekezdése ezután tizenhét kivételt sorol fel az a)-tól a q) pontig. A legfontosabbak: a gép gyártója által azonos alkatrészek kicserélésére pótalkatrészként szállított biztonsági alkatrészek; a fegyverek; a légi, vízi és vasúti közlekedési eszközök, az azokra szerelt gépek kivételével; az (EU) 2018/858, az 168/2013/EU és a 167/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó járművek, az azokra szerelt gépek kivételével; a tengerjáró hajók és a part menti mozgó egységek; a kifejezetten katonai vagy rendőrségi célokra tervezett és gyártott gépek; a bányaakna-felvonók; valamint a 2014/35/EU vagy a 2014/53/EU irányelv hatálya alá tartozó egyes elektromos és elektronikus termékek – különösen a háztartási készülékek, az audiovizuális berendezések és az információtechnológiai berendezések –, de nem a háromdimenziós termékek előállítására szolgáló additív gyártóberendezések, amelyek kifejezetten kivételt képeznek e mentesítés alól.

A IV. melléklet A. része tizenöt elemet sorol fel, az a)-tól az o) pontig. Az alap jól ismert: a teljes leírás és a rendeltetésszerű használat, a kockázatértékelés dokumentációja az alkalmazandó alapvető követelmények jegyzékével és a védelmi intézkedések leírásával, tervek és vázlatok a szükséges magyarázatokkal, számítási és vizsgálati jelentések és eredmények, a gyártás során alkalmazott eszközök, a használati utasítás másolata. Két pont kifejezetten az új rendelet sajátja, és hiányzik a legtöbb, irányelv alapján örökölt dokumentációból: az m) pont, amely nemzeti hatóság indokolt kérésére előírja a biztonsági vonatkozású szoftver forráskódjának vagy programozási logikájának rendelkezésre bocsátását; valamint az n) pont, amely az érzékelőkkel ellátott, távvezérelt vagy autonóm gépek esetében – ha a biztonsági vonatkozású műveleteket érzékelőadatok vezérlik – megköveteli az általános jellemzők, képességek, korlátok, adatok, valamint a fejlesztési, tesztelési és validálási folyamatok leírását. Végül az e) pont előírja, hogy egy szabvány részleges alkalmazása esetén pontosan meg kell jelölni, mely részeit alkalmazták.

Legalább tíz évig. A 10. cikk (3) bekezdése kötelezi a gyártót arra, hogy a műszaki dokumentációt és az EU-megfelelőségi nyilatkozatot a forgalomba hozatalt vagy az üzembe helyezést követően legalább tíz évig a piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére tartsa. A 19. cikk (2) bekezdése egy különálló és gyakran elfeledett kötelezettséget ír elő: legalább tíz évig meg kell őrizni azon gazdasági szereplő személyazonosságát, aki a terméket szállította, valamint azt is, akinek Ön a terméket átadta. Ha az EU-nyilatkozatot digitális formátumban bocsátják rendelkezésre, a 10. cikk (8) bekezdésének második albekezdése megköveteli, hogy az a tervezett élettartam alatt, de legalább tíz évig online elérhető maradjon. A meghatalmazott képviselő ugyanezeket a dokumentumokat tartja rendelkezésre (12. cikk (2) bekezdés a) pont), megbízatása azonban soha nem terjedhet ki a műszaki dokumentáció elkészítésére vagy a 10. cikk (1) bekezdése szerinti tervezési kötelezettségre.

Ez teljes mértékben az I. melléklettől függ, és a válasz megváltozott az irányelvhez képest. Három eset lehetséges. Ha a kategória nem szerepel az I. mellékletben, a belső gyártásellenőrzés – A. modul, VI. melléklet – alkalmazandó, bejelentett szervezet bevonása nélkül (25. cikk (4) bekezdés). Ha az I. melléklet B. részében szerepel, az A. modul csak azzal a feltétellel alkalmazható, ha a gépet az adott kategóriára vonatkozó olyan harmonizált szabványoknak vagy egységes előírásoknak megfelelően tervezték és gyártották, amelyek lefedik az összes vonatkozó alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményt; ennek hiányában a 25. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése az EU-típusvizsgálatra és azt követően a C. modulra, vagy a H. modulra, illetve a G. modulra utal. Ha az I. melléklet A. részében szerepel, az A. modul alkalmazása minden körülmények között kizárt: a 25. cikk (2) bekezdése csak három utat enged meg, mindegyiket bejelentett szervezet részvételével.

A 21. cikk (1) bekezdése határozza meg a célját: kijelenti, hogy a III. mellékletben meghatározott alkalmazandó alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények teljesülése igazolt. A (2) bekezdés az alakját határozza meg: az V. melléklet A. részében foglalt mintaszerkezet, kiegészítve az alkalmazott modulban (VI., VIII., IX. vagy X. melléklet) meghatározott elemekkel, folyamatosan naprakészen tartva és lefordítva azon tagállam által megkövetelt nyelvre vagy nyelvekre, amelynek piacán a gépet forgalomba hozzák, forgalmazzák vagy üzembe helyezik. A (3) bekezdés egyetlen nyilatkozat kiállítását írja elő, amennyiben több uniós jogi aktus is megköveteli azt, feltüntetve az érintett jogi aktusokat és azok közzétételi hivatkozásait. A (4) bekezdés a legrövidebb és a legnagyobb súlyú: a nyilatkozat elkészítésével a gyártó vállalja a felelősséget a megfelelőségért. Lehet digitális is: a 10. cikk (8) bekezdése lehetővé teszi, hogy a használati utasításban egy internetcímet vagy egy gép által olvasható kódot adjanak meg, feltéve, hogy azt legalább tíz évig hozzáférhetően tartják.

A 24. cikk (1) bekezdése látható, olvasható és eltávolíthatatlan jelölést ír elő a gépen; a csomagoláson és a kísérő dokumentumokon való feltüntetés csak akkor megengedett, ha ez a gép jellege miatt nem lehetséges vagy nem indokolt. A (2) bekezdés rögzíti az időpontot: a forgalomba hozatal vagy az üzembe helyezés előtt. A (3) bekezdés előírja a bejelentett szervezet azonosító számának feltüntetését, amennyiben az alkalmazott eljárás megköveteli annak részvételét, azaz a 25. cikk (2) bekezdése a), b) és c) pontjának, valamint a 25. cikk (3) bekezdése b), c) és d) pontjának eseteiben. Az általános elvek továbbra is a 765/2008/EK rendelet 30. cikkében meghatározottak, amelyre a 23. cikk hivatkozik. Ehhez adódnak a 10. cikk (5) bekezdése szerinti azonosító adatok — a modell, tétel- vagy sorozatszám vagy egyéb azonosító elem, a gyártás éve —, a gyártó elérhetőségei egyetlen kapcsolattartó ponttal (10. cikk (6) bekezdés), valamint a III. melléklet 1.7.3. pontja szerinti saját jelölés.

Ön. A 3. cikk 18. pontjának a) alpontja gyártónak minősíti azt, aki termékeket gyárt, vagy saját neve vagy védjegye alatt olyan termékeket terveztet vagy gyártat, és azokat forgalmazza. A tervezés alvállalkozásba adása tehát semmilyen jogi kötelezettséget nem ruház át: a műszaki dokumentáció, az EU-megfelelőségi nyilatkozat és a jelölés továbbra is Önt terheli, sőt a 12. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kifejezetten kizárja a meghatalmazott képviselő megbízatásából a műszaki dokumentáció elkészítését és a 10. cikk (1) bekezdése szerinti tervezési kötelezettséget. Ami viszont tárgyalási alap, az a szerződés: milyen teljesítendő anyagokat ad át a tervezőiroda — számításokat, vizsgálati jegyzőkönyveket, kapcsolási rajzokat és adott esetben a biztonsági szoftver forráskódját vagy programozási logikáját, ahogyan azt a IV. melléklet A. részének m) pontja megköveteli —, milyen formátumban és milyen rendelkezésre állási kötelezettségvállalással a 10. cikk (3) bekezdése szerinti tíz éven át.

Igen, mégpedig kivétel nélkül. A 3. cikk 18. pontjának b) alpontja gyártónak minősít minden olyan személyt, aki a rendelet hatálya alá tartozó termékeket gyárt, és saját használatra üzembe helyezi azokat. A módszertani részleg által összeszerelt célgép, a tesztpad vagy a házon belül összeállított gépsor tehát pontosan ugyanúgy a jogszabály hatálya alá tartozik, mint egy értékesített gép: kockázatértékelés a III. melléklet B. része szerint, műszaki dokumentáció a IV. melléklet A. része szerint, megfelelőségértékelési eljárás a 25. cikk szerint, majd EU-megfelelőségi nyilatkozat és CE-jelölés a 10. cikk (2) bekezdése alapján. Nem létezik semmiféle belső használatra vonatkozó mentesség. A 18. cikk harmadik albekezdésének kivétele kizárólag a nem szakképzett felhasználóra vonatkozik, aki a saját gépét módosítja, és az sem a gyártásra irányul.

Két új követelményt a III. mellékletben és a vélelem két útját. Az 1.1.9. szakasz („Beavatkozás elleni védelem”) megköveteli, hogy a más eszközzel való kapcsolat – beleértve a távoli kapcsolatot is – ne idézzen elő veszélyes helyzeteket; hogy a megfelelőség szempontjából alapvető hardver és szoftver azonosított és a véletlen vagy szándékos beavatkozással szemben védett legyen; hogy a gép rögzítse a jogszerű vagy jogszerűtlen beavatkozások bizonyítékait; és hogy bármikor képes legyen könnyen hozzáférhető módon megadni a biztonságos működéséhez szükséges telepített szoftverekre vonatkozó információkat. Az 1.2.1. szakasz a vezérlőrendszerek megbízhatóságát kiterjeszti a „harmadik felek által tett rosszhiszemű kísérleteket”, az önfejlődő viselkedésű gépek tevékenységét a meghatározott feladatukra és mozgásterületükre korlátozza, és két határidőt határoz meg: egy év a döntéshozatali folyamatra vonatkozó adatok megőrzésére (önfejlődő viselkedésű gépek), öt év a beavatkozások és a betöltött biztonsági szoftververziók naplójának megőrzésére (valamennyi vezérlőrendszer). Ami a vélelmet illeti, a 20. cikk (9) bekezdése elismeri az e két szakasz tekintetében az (EU) 2019/881 rendelet szerinti kiberbiztonsági rendszer alapján kiállított tanúsítványokat; a 2026. július 8-i (EU) 2026/1744 rendelet 3. cikke pedig felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet előírásait átvevő követelményekkel egészítse ki a III. mellékletet legkésőbb 2028. augusztus 2-tól alkalmazandó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén.

A 3. cikk 16. pontja három együttes feltételt és egy végső vagylagos feltételt szab meg, amelyet szinte senki sem idéz. A módosítás a forgalomba hozatalt vagy az üzembe helyezést követően, fizikai vagy digitális eszközökkel történik; a gyártó által nem tervezett vagy előre nem látott; befolyásolja a biztonságot új veszély előidézésével vagy egy meglévő kockázat növelésével. És szükséges ezenfelül az is, hogy vagy a) olyan védőburkolatok vagy védőberendezések felszerelését tegye szükségessé, amelyek feldolgozásához a meglévő biztonsági vezérlőrendszer módosítására van szükség, vagy b) új védelmi intézkedések elfogadását tegye szükségessé a stabilitás vagy a mechanikai szilárdság biztosítása érdekében. Ezen utolsó rész nélkül a minősítés nem áll meg. A retrofit útmutató részletesen bemutatja az értékelési táblázatot.

A 18. cikk első albekezdése gyártónak tekinti azt a természetes vagy jogi személyt, aki a lényegi módosítást végrehajtja, és aláveti őt a 10. cikk szerinti kötelezettségeknek. A hatály pontosabb, mint gondolnánk: ha a módosítás csak a gépek együttesének részét képező gép biztonságát befolyásolja, a kötelezettségek kizárólag erre az érintett gépre vonatkoznak, ahogyan azt a kockázatértékelés igazolja. A második albekezdés két saját kötelezettséget ír elő: kizárólagos felelőssége tudatában kijelenti, hogy a gép megfelel a követelményeknek, és alkalmazza a 25. cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerinti megfelelőségértékelési eljárást. Másképpen fogalmazva: a hatály lehatárolható, de kizárólag egy írásos kockázatértékelés alapján, ami ellenőrzés esetén megfordítja a bizonyítási terhet.

Kizárólag a nem szakképzett felhasználó mentesül e minősítés alól. A 18. cikk harmadik albekezdése kimondja, hogy az a nem szakképzett felhasználó, aki saját használatra lényegi módosítást hajt végre a gépén, nem minősül gyártónak, és nem tartozik a 10. cikkben meghatározott kötelezettségek hatálya alá. Márpedig a 3. cikk 36. pontja úgy határozza meg a szakképzett felhasználót, mint azt a természetes vagy jogi személyt, aki szakmai tevékenysége vagy munkája során gépet használ vagy üzemeltet. A következmény egyértelmű: az a vállalat, amely saját gépét lényegesen módosítja saját termelése céljából anélkül, hogy valaha is eladná azt, semmiféle mentességben nem részesül. A 18. cikk értelmében gyártónak minősül, az ezzel járó műszaki dokumentációval és nyilatkozattal együtt.

Nem, feltéve, hogy a cserét a gyártó előirányozta, és az nem változtat semmit a biztonságon: a 3. cikk 16. pontja a gyártó által nem tervezett vagy előre nem látott módosítást követel meg, valamint a biztonságra gyakorolt hatást, valamint új védelmi intézkedések szükségességét. A rendelet egy konkrét esetben még ennél is továbbmegy: a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontja kizárja a hatálya alól azokat a biztonsági alkatrészeket, amelyeket a gép gyártója által szállított azonos alkatrészek pótlására szolgáló pótalkatrészként szánnak. Ennek ellenére továbbra is célszerű írásban rögzíteni, hogy a kérdést megvizsgálták. Nem maga a karbantartás hordoz kockázatot, hanem a nyom hiánya azon a napon, amikor egy hatósági ellenőrzés vagy baleset kapcsán felmerül a kérdés: milyen alapon tekintették nem lényeginek a módosítást.

A rendelet semmilyen formanyomtatványt nem ír elő; ezt őszintén ki kell mondani, és gyanakvással kell kezelni azt, aki az ellenkezőjét állítja. Ezzel szemben eredményt követel meg. A 18. cikk első albekezdése lehatárolja a kötelezettségek körét: „amint azt a kockázatértékelés kimutatta”. A III. melléklet B. részének 1. pontja pedig leírja az elvárt folyamatot: a gép határainak meghatározása, beleértve az észszerűen előrelátható rendellenes használatot is; a veszélyek és veszélyes helyzetek azonosítása; a kockázatok becslése, majd értékelése; végül azok csökkentése az 1.1.2. pont b) alpontjában meghatározott prioritási sorrendnek megfelelően. Egy használható értékelés tehát tartalmazza a módosítás leírását, a 3. cikk 16. pontjának szempontjait tételesen megvizsgálva — beleértve az a) vagy b) vagylagos feltételt —, az indokolt következtetést, a dátumot és az aláíró személyét. Ha a következtetés „lényegi”, elkészítik a IV. melléklet A. része szerinti műszaki dokumentációt; ha nem, az aláírt táblázat szolgál bizonyítékul arra, hogy a kérdést szabályosan lezárták.

Igen, és a jogszabályi szöveg ezt kifejezetten kimondja: a 3. cikk 16. pontja a „fizikai vagy digitális eszközökkel” végrehajtott módosításokra hivatkozik. A kritériumok ugyanazok maradnak, ami világos elhatárolást biztosít: a gyártó által a kezdeti értékelésében betervezett és előre látott frissítés nem teljesíti az első feltételt; egy integrátor által megírt biztonsági logika áttervezése viszont, amely új védőburkolatokat és a biztonsági vezérlőrendszer módosítását teszi szükségessé, mindegyiknek megfelel. A kérdés ráadásul túlmutat a géprendeleten: a hibás termékekért való felelősségről szóló (EU) 2024/2853 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése szerint a termék gyártójának minősül minden olyan személy, aki a terméket a gyártó ellenőrzésén kívül lényegesen módosítja, majd forgalmazza vagy üzembe helyezi.

A 3. cikk 20. pontja importőrként határozza meg az Unióban letelepedett azon személyt, aki harmadik országból származó terméket hoz forgalomba az uniós piacon; a 3. cikk 12. pontjával együttesen olvasva ez arra vonatkozik, aki forgalomba hozza azt, nem pedig arra, aki utána továbbértékesíti. Ez utóbbi a 3. cikk 21. pontja értelmében forgalmazó: az ellátási láncban szereplő minden olyan, a gyártótól vagy az importőrtől eltérő személy, aki forgalmaz egy terméket. A forgalmazó saját ellenőrzési listával rendelkezik a 15. cikk (2) bekezdésében: hogy a gépen szerepel-e a CE-jelölés; hogy mellékelték-e hozzá a 10. cikk (8) bekezdésében említett EU-megfelelőségi nyilatkozatot; hogy mellékelték-e hozzá a 10. cikk (7) bekezdésében említett használati utasítást és információkat a felhasználók számára könnyen érthető nyelven, amelyet azon tagállam határoz meg, amelyben a gépet forgalmazni kívánják; valamint hogy a gyártó és az importőr teljesítette-e a 10. cikk (5) és (6) bekezdését, illetve a 13. cikk (3) bekezdését. A 15. cikk (1) bekezdése összefoglalja az alapelvet: a rendelet követelményeinek kellő gondossággal való figyelembevételével kell eljárni.

A 13. cikk (2) bekezdésének első albekezdése pontosan négy ellenőrzést sorol fel, se többet, se kevesebbet: hogy a gyártó elvégezte a 25. cikkben említett megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat; hogy a gyártó elkészítette a IV. melléklet A. részében említett műszaki dokumentációt; hogy a gépen szerepel a 23. cikkben említett CE-jelölés, és mellékelve vannak hozzá az előírt dokumentumok; valamint hogy a gyártó megfelelt a 10. cikk (5), (6) és (8) bekezdésének. Ezekhez három saját kötelezettség társul: meggyőződni arról, hogy a géphez mellékelték a 10. cikk (7) bekezdése szerinti használati utasítást és információkat ((4) bekezdés); feltüntetni saját nevét és elérhetőségét a gépen vagy – ha ez nem lehetséges – a csomagoláson vagy a géphez mellékelt dokumentumban ((3) bekezdés); továbbá biztosítani, hogy a tárolás vagy a szállítás körülményei ne veszélyeztessék a megfelelést, amíg a termék a felelősségi körébe tartozik ((5) bekezdés). Az (1) bekezdés egyetlen mondatban összefoglalható: az importőrök kizárólag megfelelő gépeket hozhatnak forgalomba.

Képesnek kell lennie annak bemutatására, ami nem ugyanaz. A 13. cikk (8) bekezdésének első albekezdése megköveteli, hogy a forgalomba hozatalt követően legalább tíz éven át a hatóságok számára elérhetővé tegye az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy másolatát, és gondoskodjon arról, hogy a műszaki dokumentáció kérésre e hatóságok rendelkezésére bocsátható legyen. Az árnyalat szerződéses természetű: a dokumentáció maradhat a gyártónál, de az importőr szavatolja annak beszerzését, ami írásos, érvényesíthető kötelezettségvállalást és elérhető címet feltételez. A második albekezdés ugyanezt a logikát terjeszti ki a forráskódra vagy a programozási logikára, amelyet valamely nemzeti hatóság indokolt kérésére rendelkezésre kell bocsátani, amennyiben ez a III. melléklet követelményeinek való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges.

Az importőr, a 13. cikk teljes kötelezettségláncolata mentén, amely kötelezettségek egyike sem függ a gyártó együttműködésétől. Ha a gyártó nem készítette el a IV. melléklet A. része szerinti műszaki dokumentációt, a 13. cikk (2) bekezdése kereken megtiltja a forgalomba hozatalt: nincs lehetőség arra, hogy előbb eladják, majd utólag szabályozzák a helyzetet. Miután a terméket forgalomba hozták, a 13. cikk (7) bekezdése előírja a korrekciós intézkedések, a forgalomból történő kivonás vagy a visszahívás azonnali meghozatalát, továbbá, amennyiben a gép kockázatot jelent, az érintett tagállamok illetékes nemzeti hatóságainak haladéktalan tájékoztatását. Az Unión kívül letelepedett gyártó kijelölhet meghatalmazott képviselőt (12. cikk), ám a 12. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kizárja a megbízatásból a műszaki dokumentáció elkészítését és a 10. cikk (1) bekezdése szerinti tervezési kötelezettséget: a dokumentációt továbbra is el kell készítenie valakinek, és ez a valaki viseli a kockázatot.

Nem, és a következő években ez jelenti a leginkább előrelátható jogvitaforrást. A CE-jelölés csupán magának a gyártónak a jelzése (3. cikk 25. pont); a 13. cikk (2) bekezdése kötelezi az importőrt annak ellenőrzésére, hogy az alkalmazandó eljárást valóban lefolytatták-e, és a dokumentáció létezik-e. Két szempont különös éberséget igényel az importált robotcellák és biztonsági berendezések esetében. Egyrészt az I. melléklet A. részének 5. és 6. pontja a biztonsági funkciókat ellátó gépi tanulási megközelítéseket alkalmazó, teljesen vagy részben önfejlődő viselkedésű beépített rendszerekkel rendelkező biztonsági alkatrészekre és gépekre vonatkozik: ezeknél a 25. cikk (2) bekezdése kizárja az A. modult, és bejelentett szervezet bevonása kötelező. Másrészt az I. melléklet B. részének 15. pontja a személyek jelenlétének érzékelésére tervezett védőberendezésekre vonatkozik – fényfüggönyök, lézerszkennerek –, amelyek esetében az A. modul feltételezi az összes vonatkozó követelményt lefedő harmonizált szabványok meglétét. Lásd a szabványok szakaszt: ezen a konkrét ponton a helyzet korántsem elméleti jellegű.

Ön gyártóvá válik. A 17. cikk egyértelműen fogalmaz: az importőrt vagy forgalmazót a gyártóval azonosnak kell tekinteni, és rá a 10. és a 11. cikk szerinti kötelezettségek vonatkoznak, amennyiben a terméket a saját neve vagy védjegye alatt hozza forgalomba, vagy úgy módosítja a már forgalomba hozott terméket, hogy az befolyásolhatja az alkalmazandó követelményeknek való megfelelést. E második eset küszöbértéke észrevehetően alacsonyabb, mint a 3. cikk 16. pontja szerinti lényegi módosításé: elegendő, ha a megfelelőség befolyásolhatóvá válik, új veszély vagy új védelmi intézkedések igazolásának szükségessége nélkül. A saját márkás újrajelölés tehát nem semleges kereskedelmi művelet: átruházza a műszaki dokumentációt, az EU-nyilatkozatot, a jelölést és a 21. cikk (4) bekezdése szerinti felelősséget.

Főszabály szerint nem. A 10. cikk (7) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy „Az utasítások digitális formátumban is rendelkezésre bocsáthatók”. Fennmarad azonban két kötelező érvényű fenntartás, és éppen ezek vezetnek félreértésekhez. Először is, ha a felhasználó a vásárlás időpontjában kéri, a gyártó legfeljebb egy hónapon belül díjmentesen papíralapú használati utasítást bocsát rendelkezésre (harmadik albekezdés). Másodszor, a nem szakképzett felhasználóknak szánt gépek esetében – vagy amelyek észszerűen előrelátható körülmények között akkor is használhatók általuk, ha nem nekik szánták őket –, az üzembe helyezéshez és a biztonságos használathoz elengedhetetlen biztonsági információkat papírformátumban kell megadni (negyedik albekezdés). A digitális használati utasításról szóló útmutató részletesen ismerteti a gyakorlati alkalmazást.

A 10. cikk (7) bekezdésének második albekezdése sorolja fel őket. a) A gyártó a gépen — vagy ha ez nem lehetséges, annak csomagolásán vagy kísérő dokumentumában — feltünteti a digitális használati utasítás elérésének módját. b) Olyan formátumban bocsátja rendelkezésre, amely lehetővé teszi a felhasználó számára annak kinyomtatását, letöltését és elektronikus eszközre történő mentését annak érdekében, hogy ahhoz bármikor hozzáférhessen, „különösen a gép vagy a kapcsolódó termék meghibásodása esetén”; ez a követelmény akkor is alkalmazandó, ha a használati utasítás a gép szoftverébe van beépítve. c) Online hozzáférhetővé teszi a gép várható élettartama alatt és legalább tíz éven át a forgalomba hozatalt követően. Az élettartamot a 3. cikk 34. pontja határozza meg, és az a gép leselejtezéséig tart, beleértve a szétszerelési és selejtezési szakaszokat is.

A kérelemtől számítva, és ezt a kérelmet „a vásárlás időpontjában” kell megfogalmazni (10. cikk (7) bekezdés harmadik albekezdés). A szöveg tehát nem biztosít állandó, évekkel később is érvényesíthető jogot a papíralapú változatra: a vásárlás időpontjában biztosít jogot, amelyet a gyártó utóbb, legfeljebb egy hónapon belül díjmentesen teljesít. Ennek következménye éppúgy kereskedelmi, mint szabályozási jellegű: a kérdést az értékesítési folyamat során fel kell tenni, a választ pedig meg kell őrizni. A rendelet nem rendelkezik a kérelem formájáról, sem a feladás igazolásáról, sem a megkésett kérelem sorsáról: ezek a területek a szerződésre tartoznak, és jobb ezeket ekként kezelni, mint úgy tenni, mintha meg lennének oldva.

A 10. cikk (7) bekezdésének utolsó albekezdése megköveteli, hogy a használati utasítást, a biztonsági információkat és a III. melléklet szerinti információkat „az érintett tagállam által meghatározott, a felhasználók számára könnyen érthető nyelven” nyújtsák, valamint hogy azok egyértelműek, érthetőek és olvashatóak legyenek. A nyelvet tehát a cél tagállam határozza meg, nem a gyártó vagy az adásvételi szerződés. Egyetlen kivétel létezik, a III. melléklet 1.7.4. pontjának második albekezdésében: a gyártó vagy meghatalmazott képviselője által felhatalmazott szakembereknek szánt karbantartási utasítások az Unió egyetlen olyan hivatalos nyelvén is megadhatók, amelyet az adott személyzet megért. A forgalmazó ráadásul minden forgalmazás előtt ellenőrzi ezt a szempontot (15. cikk (2) bekezdés c) pont).

A III. melléklet 1.7.4.2. pontjának 1. alpontja az a)-tól az x)-ig sorolja fel annak tartalmát. Az a)-tól az u)-ig: a gyártó és adott esetben meghatalmazott képviselőjének cégneve és teljes címe; a gép megnevezése, a sorozatszám kivételével; az EU-megfelelőségi nyilatkozat, vagy az annak elérését biztosító internetcím vagy géppel olvasható kód; általános leírás; a használathoz, karbantartáshoz és javításhoz szükséges rajzok, diagramok és magyarázatok; a munkaállomások leírása; rendeltetésszerű használat; figyelmeztetések arra vonatkozóan, hogy a tapasztalatok szerint a gépet hogyan nem szabad használni; összeszerelési, üzembe helyezési és csatlakoztatási utasítások; a zaj és a rezgés csökkentése; üzembe helyezés és adott esetben a kezelők képzése; fennmaradó kockázatok; a felhasználó által teendő védelmi intézkedések, beleértve az egyéni védőeszközöket; a felszerelhető szerszámok jellemzői; stabilitás; szállítás, anyagmozgatás és tárolás a tömegek megjelölésével; eljárás baleset vagy üzemzavar esetén; beállítás és karbantartás; a biztonságot érintő pótalkatrészek; valamint a levegőben terjedő zajkibocsátási értékek a 70 dB(A), 63 Pa és 80 dB(A) küszöbértékek szerint. Az 1.7.4.1. pont két szerkesztési alapelvet tesz hozzá: figyelembe kell venni az észszerűen előrelátható rendellenes használatot és a nem szakképzett kezelőktől elvárható képzettségi szintet.

Nem, és a kizáró ok a jogszabályi cikket kézbe véve ellenőrizhető. Egy egyszeri elküldés sem az a) feltételnek nem felel meg – a hozzáférést a gépen fel kell tüntetni –, sem a c) feltételnek – a használati utasításnak a várható élettartam alatt és legalább tíz éven át online hozzáférhetőnek kell maradnia. Arra a kérdésre sem tesz lehetővé választ adni, amelyet egy hatóság vagy szakértő egy balesetet követően feltesz: pontosan melyik változat kísérte ezt a gépet a forgalomba hozatalkor? A használati utasítás ugyanis a műszaki dokumentáció egyik eleme: a IV. melléklet A. részének i) pontja előírja a használati utasítás és az 1.7.4. pont szerinti információk másolatának mellékelését. A szöveg által előírt követelmény tehát nem egy fájl, hanem egy állandó, verziókövetett hozzáférési pont, amelynek előzményei igazolhatók.

Egyet sem. A 20. cikk (1) bekezdése a megfelelőség vélelmét az alkalmazandó jogszabály alapján olyan harmonizált szabványoknak megfelelő termékekre tartja fenn, „amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában”. 2026. augusztus 26-i állapot szerint a Bizottság „Machinery” oldala kizárólag a 2006/42/EK irányelv alapján elfogadott jogi aktusokat tartalmazza, és az EUR-Lexen nem található olyan végrehajtási határozat, amely az (EU) 2023/1230 rendelet alapján hivatkozna szabványokra. Az irányelv alapján közzétett hivatkozások ma az (EU) 2019/436 határozatot hatályon kívül helyező, 2023. július 26-i (EU) 2023/1586 végrehajtási határozatban szerepelnek, amelyet hatszor módosítottak – legutóbb a 2026. március 12-i (EU) 2026/546 határozattal, 02023D1586-20260515 egységes szerkezetbe foglalt változat. A szakmai sajtóban kering egy dátum az első csomagra vonatkozóan (2026 vége): ez nem a Bizottságtól származik, és ezt így is jelezzük. A követelmények és szabványok oldal szabványról szabványra bemutatja ezt a kettős állapotot.

Automatikus vélelemként nem. A vélelem a Hivatalos Lapban az alkalmazandó jogszabály alapján közzétett hivatkozáshoz kapcsolódik (20. cikk (1) bekezdés); az 51. cikk (2) bekezdése által 2027. január 20-tól hatályon kívül helyezett 2006/42/EK irányelv alapján tett közzététel nem viszi át mechanikusan a hatását a rendeletre. Műszaki szempontból semmi sem tiltja ugyanazon szabvány alkalmazását: a IV. melléklet A. részének f) pontja kifejezetten számol azzal az esettel, amikor harmonizált szabványokat nem vagy csak részben alkalmaztak, és ilyenkor előírja az alkalmazandó alapvető követelmények teljesítése érdekében alkalmazott egyéb műszaki előírások leírását. A két helyzet közötti különbség nem jogi, hanem dokumentációs természetű: ez egy bizonyítási munka, amelyet be kell tervezni az ütemtervbe.

A 2023-as változat. A 2024. május 13-i (EU) 2024/1329 végrehajtási határozat, amelyet a Hivatalos Lapban 2024. május 15-én tettek közzé, beillesztette az (EU) 2023/1586 határozat I. mellékletébe a 66 a. sort („EN ISO 13849-1:2023”), és törölte a 2015-ös változatot tartalmazó 66. sort. Azonban a 3. cikke ezt a törlést 2027. május 15-től teszi alkalmazandóvá: a két változat tehát ma még egymás mellett él, és a 2015-ös változat esetében a megfelelőség vélelme 2027. május 15-én szűnik meg, vagyis közel négy hónappal a rendelet alkalmazásának megkezdése után. Minden olyan dokumentációt, amely még a 2015-ös változatra hivatkozik, ezelőtt az időpont előtt felül kell vizsgálni, és nincs semmi ok a várakozásra, hiszen a felváltó változatra már 2024 óta közzétették a hivatkozást.

Mert e szabvány egyetlen változata sem alapozza meg a megfelelőség vélmét 2020. szeptember 19. óta. A 2019. november 6-i (EU) 2019/1863 végrehajtási határozat, amelyet a HL L 286. számában tettek közzé 2019. november 7-én, visszavonta az EN 61496-1:2013 hivatkozását az említett időponttól kezdődő hatállyal, kifejezetten azzal az indoklással, hogy már nem felel meg azon követelményeknek, amelyekre vonatkozik – és mindezt helyettesítő szabvány nélkül. Ami a 2020-as változatot illeti, azt soha nem tették közzé a HL-ben: a Bizottság 2026. március 30-i összesítő jegyzékében végzett teljes körű szöveges keresés semmilyen eredményt nem ad. A következményeket ritkán gondolják végig teljesen: a személyek jelenlétének érzékelésére tervezett védőberendezések az I. melléklet B. részének 15. pontjában szerepelnek, a 25. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti A. modul pedig olyan tervezést feltételez, amely megfelel az összes vonatkozó alapvető követelményt lefedő harmonizált szabványoknak. Közzétett szabvány hiányában a belső ellenőrzés útja elzárul, és ugyanezen bekezdés harmadik albekezdése az EU-típusvizsgálatra, a H. modulra vagy a G. modulra utalja a gyártót.

A jelenlegi formájában nem. A 20. cikk (1) bekezdése a rendelet 3. cikkének 24. pontja szerinti harmonizált szabványokra hivatkozik, amely visszautal az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke 1. pontjának c) alpontjára: egy műszaki előírás nem tartozik ebbe a kategóriába, és a „15066”-ra való teljes szöveges keresés a Bizottság 2026. március 30-i összesítő jegyzékében semmilyen eredményt nem ad. Továbbra is hasznos műszaki ismeret (a technika állása), amelyet akként kell feltüntetni a dokumentációban, soha nem a megfelelőség vélelmének alapjaként. Amíg a rendelet alapján nem tesznek közzé hivatkozásokat, a jogszabály által megkövetelt eljárást kell követni: kockázatértékelés a III. melléklet B. része szerint; IV. melléklet A. részének e) és f) pontja – pontosan megjelölve, hogy mely szabványokat alkalmazták részben vagy egészben, és milyen egyéb műszaki előírások fedik le a fennmaradó részt. Két kiskapu létezik: a 20. cikk (3) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy végrehajtási jogi aktusok útján egységes előírásokat fogadjon el, amelyek ugyanolyan vélelmet alapoznak meg ((6) bekezdés); valamint az (EU) 2026/1744 rendelettel beillesztett 20. cikk (10) bekezdése átmeneti jelleggel lehetővé teszi, hogy a nagy kockázatú MI-rendszerek esetében a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet szerinti harmonizált szabványokra vagy egységes előírásokra támaszkodjanak. Az Irányelv / Rendelet összehasonlítás pontról pontra bemutatja ezeket az eltéréseket.

A piacfelügyeleti hatóságok az (EU) 2019/1020 rendelet keretében, amelyre a géprendelet visszautal. A 43. cikk (1) bekezdése írja le a mechanizmust: amint kellő okuk van feltételezni, hogy egy termék kockázatot jelent, értékelik az érintett terméket a rendeletben meghatározott valamennyi vonatkozó követelmény szempontjából, és „Az érintett gazdasági szereplők e célból szükség szerint együttműködnek”. Ha meg nem felelést állapítanak meg, haladéktalanul felszólítják az érintett gazdasági szereplőt az (EU) 2019/1020 rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti korrekciós intézkedések meghozatalára a kockázat jellegével arányos határidőn belül, és tájékoztatják az érintett bejelentett szervezetet. Ha az intézkedéseket nem hozzák meg, a 43. cikk (4) bekezdése arra kötelezi őket, hogy gondoskodjanak a termék forgalomból történő kivonásáról vagy visszahívásáról, megtiltsák vagy korlátozzák annak forgalmazását, és biztosítsák a nyilvánosság haladéktalan tájékoztatását.

Mindent, ami a megfelelőséget igazolja, és semmit, ami nem függ össze vele. A gyártó esetében a 10. cikk (10) bekezdése, az importőr esetében a 13. cikk (9) bekezdése, a forgalmazó esetében pedig a 15. cikk (6) bekezdése szinte azonos megfogalmazású: az illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére a gazdasági szereplő papíralapon vagy digitális formátumban átadja az összes szükséges információt és dokumentációt az említett hatóság számára könnyen érthető nyelven, és együttműködik a kockázatok kiküszöbölésére irányuló intézkedésekben. Ehhez adódnak hozzá a tíz éven át megőrzendő és elérhetővé teendő dokumentumok (10. cikk (3) bekezdés), a beszállítók és vevők tíz éven át nyilvántartott azonosító adatai (19. cikk), valamint – kizárólag indokolt kérésre, és csak akkor, ha az a III. melléklet követelményeinek való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges – a biztonsággal kapcsolatos szoftver forráskódja vagy programozási logikája (10. cikk (3) bekezdésének második mondata és IV. melléklet A. részének m) pontja). A III. melléklet 1.2.1. pontja ezenkívül külön nyilvántartásokat ír elő, amelyek kizárólag indokolt kérésre használhatók fel a megfelelőség igazolására: a beavatkozások és a feltöltött biztonsági szoftververziók öt évig vezetett naplóját minden vezérlőrendszer esetében; valamint az önfejlődő viselkedésű gépek döntéshozatali adatainak egy éven át történő rögzítését.

A rendelet nem határoz meg konkrét összegeket, és érdemes óvakodni a közkézen forgó számoktól. Az 50. cikk (1) bekezdése a tagállamok feladatává teszi a gazdasági szereplők által elkövetett jogsértésekre alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályok megállapítását, amelyek „hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek”, és „súlyos jogsértések esetére büntetőjogi szankciókat is magukban foglalhatnak”. A (2) bekezdés – a helyesbítésnek megfelelően – 2026. október 20-át jelöli meg határidőként, ameddig a tagállamoknak értesíteniük kell e szabályokról a Bizottságot: ez a legközelebbi határidő a naptárban, még magának az alkalmazásnak a megkezdése előtt. A szankciók mellett a 46. cikk a formai meg nem felelést szabályozza, amely gyakran az első megállapított hiányosság: a CE-jelölés hiánya vagy a szabályokat megsértő elhelyezése, a bejelentett szervezet azonosító számának hiánya, az EU-megfelelőségi nyilatkozat hiánya vagy hibás kiállítása, a műszaki dokumentáció hiánya vagy hiányossága, a 10. cikk (6) bekezdésében vagy a 13. cikk (3) bekezdésében előírt adatok hiánya, valótlansága vagy hiányossága. A tagállam felszólít a hiányosság megszüntetésére; ha a helyzet továbbra is fennáll, korlátozza vagy megtiltja a forgalmazást, vagy biztosítja a termék visszahívását vagy forgalomból történő kivonását (46. cikk (3) bekezdés).

Két szabályozási rendszer fedi át egymást, és ezek összekeverése sokba kerülhet. A termékmegfelelőség tekintetében a 21. cikk (4) bekezdése egyértelmű: az EU-megfelelőségi nyilatkozat kiállításával a gyártó vállalja a felelősséget a gép megfelelőségéért. A 17. cikk ezt a felelősséget kiterjeszti az importőrre vagy a forgalmazóra, ha a saját védjegye alatt hozza forgalomba, vagy ha módosítja a terméket, a 18. cikk pedig a lényegi módosítást végző személyre. A károk megtérítése tekintetében a hibás termékekért való felelősségről szóló, 2024. október 23-i (EU) 2024/2853 irányelv alkalmazandó: ez 2026. december 9-i hatállyal hatályon kívül helyezi a 85/374/EGK irányelvet, amely egyben az átültetés határideje is (21. és 22. cikk), míg a korábbi irányelv továbbra is érvényes az ezen időpont előtt forgalomba hozott vagy üzembe helyezett termékekre. Ennek 8. cikkének (1) bekezdése a termék gyártójára, az alkatrész gyártójára, és amennyiben a gyártó az Unión kívül letelepedett, az importőrre, a meghatalmazott képviselőre, majd a logisztikai szolgáltatóra vonatkozik; a 8. cikk (2) bekezdése pedig gyártónak tekinti azt, aki a gyártó ellenőrzésén kívül lényegesen módosít egy terméket, majd újra forgalomba hozza azt. Ezeket a szövegeket ügyvéddel kell elemezni, az egyes esetek tényállása alapján: jogi tanácsadást nem nyújtunk.

A kérdések három köre, amelyeket gyakran összetévesztenek vele. Először is a munkahelyi használat: a munkáltató gépparkjával kapcsolatos kötelezettségei – időszakos ellenőrzések, a kezelők képzése, a megfelelő állapot fenntartása – a munkaeszközök munkavállalók általi használatának minimális biztonsági és egészségi követelményeiről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/104/EK irányelvtől és annak nemzeti átültetésétől függenek, nem a rendelettől; az 5. cikk ráadásul kifejezetten fenntartja a tagállamok azon jogát, hogy a telepítésre és a használatra vonatkozó követelményeket határozzanak meg, feltéve, hogy ezek nem teszik lehetővé a gép olyan módosítását, amely nem egyeztethető össze a rendelettel. Másodszor a kizárt termékek, amelyeket a 2. cikk (2) bekezdése sorol fel. Végül a megfelelőség egyéb szempontjai: egy gép gyakran más uniós jogi aktusok hatálya alá is tartozik, amit a 21. cikk (3) bekezdése úgy vesz figyelembe, hogy egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatot ír elő, amely minden alkalmazandó jogi aktust megemlít. Maga a megfelelőség pedig soha nem ruházható át. A megfelelőség a gyártó felelőssége. Az importőr a 13. cikkben meghatározott saját kötelezettségeit viseli: kizárólag megfelelő gépet hozhat forgalomba, és ellenőrzi, hogy elvégezték-e a megfelelőségértékelési eljárást, és rendelkezésre áll-e a műszaki dokumentáció. Ő maga válik gyártóvá a 17. cikk szerinti esetekben. A mi szerepünk a dokumentáció összeállításának támogatása, nem a helyettesítés.